A tükör

Edvin megfogta gyermeke kezét és elindult azon az úton, amit magáénak gondolt e földi pályán.

–         Hová megyünk apa?

–         Oda gyermekem, ahol jó lesz nekünk és boldogok az emberek.

–         De az nincs messze?

–         Elvileg nincs, itt van a közelben, sőt benne élünk.

–         Hogy lehet az, hogy benne élünk?

–         Hát úgy gyermekem, hogy az élet szép, az élet jó, csak fel kell tudni ismerni.

–         És te felismered?

–         Talán.

–         És a többiek?

–         Talán ők is.

–         De miért nem ismeri fel mindenki?

–         Azért, mert vannak olyan emberek, akik direkt elvakítanak másokat, hogy nekik legyen jobb.

–         De ez miért jó nekik?

–         Azért, mert „gyarló az ember” és nem hiszi el azt, hogy ha mindenkinek jó, akkor neki is jó lesz.

–         De ezzel megtévesztenek másokat.

–         Tudom fiam, tudom.

–         Nem lehet ez ellen tenni valamit?

–         Tenni éppen lehetne, de az nem olyan egyszerű.

–         Miért nem egyszerű?

–         Azért, mert ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen nagyon sok embert meg kellene győzni arról, hogy ha megfelelően gondolkodunk egyvalamiről egyformán, akkor a közös tetteknek hatalmas ereje van, de vannak olyan emberek, akiknek egészen mások az érdekei.

–         Mik ezek az érdekek?

–         Ez fiam a saját érdek, amit a közösség érdeke elé helyezve rövid, vagy hosszú távú hasznot remélnek egyesek.

–         Ez nem jó így.

–         Tudom fiam, de ha megfelelő helyen megfelelő időben elégszer elmondjuk, akkor talán érteni fogják az emberek, hogy nem mind arany, ami fénylik.

–         Nem mind arany…?

–         Nem.

–         Mi választja el az aranyat a csillogástól?

–         Semmi, csak a józan értékítélet és gondolkodás.

–         Ezt nem tudja mindenki?

–         De tudja elvileg, csak mindig van olyan külső tényező, ami elvakít.

–         Olyan, mint amikor a tükörrel játszok és a nap fényét tükrözöm mások szemébe?

–         Pontosan olyan. A nap fényével úgy vakítanak el embereket, hogy nem is a tényleges nap, csak annak a tükörképe miatt nem látnak rendesen.

–         De ez nem jó.

–         Nem bizony, de mivel sok embernek sok tükre van pont elég ahhoz, hogy ne lássák meg az emberek igazi értékeket és hamis érdekeket szolgáljanak ki.

–         Tegyünk ellene!

–         Tegyünk, de ez nem könnyű.

–         Miért?

–         Mert nagyon sok tükröt kellene összetörni és nagyon sok embernek kellene felemelni a fejét ahhoz, hogy ne a tükör mögötti ürességet bámulja, hanem emelje fel a tekintetét és nézzen bizakodóan az igazi fény felé!

–         Tegyük ezt!

–         Ez nem könnyű feladat, ráadásul sokan akkor sem látnak már a tükör mögé, amikor már nem süt a nap. Csak bámulják a tükröt és várják, hogy újra felcsillanjon benne valami, de nem tudják, hogy az fény csak talmi csillogás.

–         Valószínűleg igazad van.

–         Tudom fiam, tudom.

Fricy