Ki, mit gondolhat bele?

Barátság, szerelem, önfeláldozás, fájdalom, stb. Ezek mind-mind jellemezhetik két ember közötti kontaktust, vagyis annak milyenségét. Érdekes egy téma, megpróbálom boncolgatni egy picit.

Gyakran hallani olyat, hogy az egyik fél mást gondolt bele egy kapcsolatba (többet, vagy kevesebbet, de ez most nem számít), mint a másik. Érdekes helyzeteket tud ez a jelenség szülni, az kétségtelen. Egy-egy ilyen dolog előrevetíti a fájdalmat, mert valakinek fájni fog, az tuti. És hogy kinek? Valószínűleg annak, aki többet gondolt, vagy várt el, mint a másik. Mi a megoldás? Szerintem tisztázni kell ezeket az elején, mert akkor kellemetlen percektől, érzésektől menthetjük meg magunkat a későbbiekben. És ez nem csak a szerelemre vonatkozik! Nem bizony, hanem mindenfajta kapcsolatra igaz. A barátság is egy olyan kétpólusú rendszer, ahol jelentősen eltérhet a bennük (kapcsolatban) szereplő személyek elvárásai. Mivel leggyakrabban itt fordul elő az, hogy az egyik másként gondolja, mint a másik, ezt veszem górcső alá, hiszen a szerelemben (amikor tényleg szerelem a szerelem) nem sokat lehet mellébeszélni. Vagy szerelmes az a pár, vagy nem.

A barátság az a kapcsolati forma, ahol leginkább előfordulhat, hogy nem egyformán képzelik el azt, illetve nem ugyanolyan módon értelmezik ezt a szót a felek. Valaki úgy gondolja, hogy a barátság borzasztóan erős, lehet, hogy akár életre szóló köteléket biztosít két ember között. (Én is így vélekedek erről.) Vannak valószínűleg  olyan személyek is, akik nem tulajdonítanak ennek ekkora jelentőséget. Nekik bizonyára könnyebb megélni egy-egy „cserbenhagyást” és lehet, hogy igazuk is van. Viszont azt kell mondani, hogy őket is nagyon megviseli az, ha olyan módon kapnak pofont az élettől, ahogyan azt rajtuk keresztül is osztogatta „barátaiknak” a sors. Talán akkor jönnek rá arra, hogy egy ember érzelmeivel nem szabad játszani.

Szóval lehet belegondolni többet, lehet kevesebbet, a barátság az barátság és nagyon fontos jellemző ez, az emberek életében. Nincs jó barát, vagy rossz barát csak barát van. Ha valakire nem tudjuk azt mondani, hogy jó barát, akkor az nem is igazi barát. A komoly barátságok egy életre szólnak, ha már egyszer megállapították róla ezt a tényt. Akkor is fontosak egymásnak a barátok, ha olykor kissé eltávolítja egymástól őket a sors. A barátság egy olyan érzés, amely örökké a szívünkben él, nem lehet igazán leírni, mert megfoghatatlan. Sajnos többen vannak olyanok is, akik nincsenek tisztában ennek a szónak a súlyával és olykor-olykor visszaélnek a barátjuk bizalmával. Egy igaz barát nem hagy faképnél, mert megjelent a színen egy másik barátja! Nem mellőz méltatlanul, nem fordít hátat neked, ha szükséged van rá és nem hagy egyedül, egy másik ember miatt! Ha mégis így lenne, akkor te, a fontossági sorrendjében hátrébb vagy sorolva, de ez ellen nem tehetsz, az ő sorrendjét ő alakítja, te csak mint szereplő jöhetsz szóba ilyenkor, nem tudod érdemben befolyásolni a eseményeket.

A bevezetőben megemlített fájdalom szó innen eredhet. Ha az az ember, akiben megbízol, akinek a kezébe tennéd az életedet – mert a barátodnak tartod – időnként elfordul tőled, hogy egy másik barátjának keresse a kegyeit, az nem biztos, hogy megérdemel téged. Ha nem vállal fel büszkén a világ előtt, akkor nehéz helyzetbe kerülsz és fájni fog a lelked. Szó szerint a szívedbe hasít majd a fájdalom. Nem fogod neki mondani, mert folyamatosan arra gondolsz, hogy ő is úgy van vele (úgy vélekedik a barátságról), mint te, de egy idő után nagyon ízetlen lesz ennek a kapcsolatnak a gyümölcse. Olyan lesz, mint a magról kelt cseresznyefa, amely nem lett beoltva. Szép piros a gyümölcse, de egy picit ott a keserű utóíz, amikor kóstolod. És ez el tud rontani mindent! 😦

(Képek forrása: internet)