Sajttal, kolbásszal, ecetes almapaprikával….

Szép napot! Viszonylag régen nem írtam (legalábbis ide nem). Arra kellett időközben rájönnöm, hogy a szavaknak hatalmas ereje van. Akár kimondva, akár leírva, elképesztő erővel bírnak. A kimondott szónak, azaz az online kommunikációnak megvan az az előnye a leírtakkal szemben, hogy azonnal lehet módosítani a mondanivalón, ha úgy érezzük, hogy valaki nem értette tisztán, hogy mit is mondtunk. Az írásokat meg nem tudjuk, hogy mikor és ki fogja olvasni, mit szűr le belőle. Hiányzik az azonnali visszacsatolás és olyan szellemeket lehet előcsalogatni tudtunkon kívül a palackból, amire lehet, hogy nem is gondolunk akkor, amikor papírra vetjük azokat a gondolatokat.

Egy-egy rosszul megfogalmazott mondat akár végzetes is lehet, ha annak véletlenül, vagy netán szándékosan más értelmet adnak. Nem tudhatjuk azt, hogy máskor, más helyzetben, más időben mit is fognak érni azok a sorok. Az is biztos, hogy az olvasók mind-mind másképpen értelmezik ezeket, hiszen mindenki a saját életére, gondolkodására vetíti ki, így nem biztos, hogy mindenkinél azonos értelmet kapnak azok a különleges gondolatok.

Vegyük elő ennek az írásnak a címében szereplő szavakat! Sajttal, kolbásszal, ecetes almapaprikával (ami káposztával meg van töltve     :)). Bizonyára létezik olyan személy, akinek megindulnak a gyomornedvei, ha olvassa e sorokat és arra gondol a cím szemrevételezése után, hogy valamilyen gasztronómiai „cikk” következik. Valószínűleg olyan emberkék is lesznek, akik nem dicsőítik ezeket az ételeket, nem szeretik, nem eszik, így ők valószínűleg el sem olvassák azokat a mondatokat, amelyek a címet követik. De lehetnek olyan illetők is, akiknek egészen más, egyedi emlékei kapcsolódnak ezekhez az ételekhez nem az éhség, vagy a jóllakottság  érzése társul hozzá, hanem egy történet, vagy egy élethelyzet jut az eszükbe róla.

Tehát a szavaknak ereje van és nem is könnyű velük bánni. Én is azt gondoltam naivan, hogy írni egyszerű dolog. Rá kellett jönnöm, hogy nem az. Nem elég a helyesírásra, a stilisztikára, a megfogalmazásra odafigyelni, tudni kell kordában tartani a szavak erejét. A meggondolatlan, hirtelen leírt és közzétett mondatok, könnyen visszacsaphatnak, ha azokat nem jól értelmezik, nem jó kezekbe kerülnek, vagy nem jól fogalmazva írjuk le. Talán ezért nem mernek az emberek őszintén, nyílt szívvel megosztani gondolatokat másokkal, mert félek a szavak nem látható erejétől.

Még egy pár mondat, ami az eddigiekhez kapcsolódik, vagy kapcsolódhat. Bizonyára nem csak a szavaknak, hanem az embereknek is lehet ereje, ha már elég ügyesen bánnak velük (a szavakkal). Azt tapasztalom a közösségi oldalon, hogy bizonyos emberek (írók) bármit megosztanak, az pillanatokon belül több száz, perceken belül, több ezer embernek tetszik. Ez roppant érdekes számomra, hiszen 2-3 másodperc alatt el sem lehet olvasni, nem hogy megérteni a sorok tartalmát, de úgy látszik, hogy ez már nem számít, csak a közzétevő neve. Mindegy hogy mit ír, akár azt is írhatja, hogy az ecetes paprikától hascsikarást lehet kapni, ha az nagyon csípős, rendkívüli sikert arat vele. Tudom én, hogy ennek a népszerűségnek oka van, ami a múltban keresendő, és már megdolgoztak a sikerért, de mégis csak különös számomra ez a jelenség.

Még valami, ami a közösségi portálok „életéhez” tartozik. Sokszor látom, hogy olyan mondatokat osztanak meg a kedves felhasználók „állapotfrissítés” gyanánt, amelyeknek elég komoly mondanivalójuk van, de azok a gondolatok nem a sajátjuk. Nincs is ezzel baj, ha valaki jelzi ezt egy idézőjellel, esetlegesen a forrás megjelölésével, de csak úgy bemásolni, mindenféle megjelölés nélkül (ezáltal sajátként feltüntetni), etikátlan. Legalábbis számomra az, ámbár az én véleményem nem mértékadó és nincs a szavaimnak értéke (csak ereje van, amivel nem mindig tudok bánni) :)!

“Nincs hatalmasabb erő, mint a szó. Vagy értelmével győz meg és hódít, vagy pedig, ami még rettenetesebb, érthetetlenségével hálóz be és nyűgöz le. A szó elnémítja a fegyvereket is.”

/G. Hajnóczy Rózsa/

Fricy