Élet

Élek! Te, aki ezt olvasod te is élsz. Megszülettünk, magunkra öltöttük ezt a porhüvelyt és addig viseljük, amíg az enyészet, fehér nyüvek formájában le nem takarítja csontos vázunkról. Pontosabban, ez utóbbi már csak akkor történik meg, miután meghalunk. Élni jó, élni szép, élni öröm. Az is igaz, hogy minden viszonyítás kérdése, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor azt gondoljuk, hogy nem jó élni. Az emberi lélek, s annak gyötrelmei néha elviselhetetlenné teszi számunkra azt, ami a világmindenség maga. Az élet a világmindenség. Ha nincs élet, nincs világ.

Amikor úgy gondolja valaki magáról, hogy az ő sanyarú élete rosszabb, mint a másoké, akkor kell visszatekinteni és számba venni azt, hogy mi is történt eddig! Mi okozza azt, hogy így gondolkodik magáról, miért nem lát kiutat, miért nem érzi jól magát. Alá kell merülni saját lelkünkben és percről-percre végigjárni gondolatban az addigi életutunkat! Bizonyára mindenki fog találni olyan emléket, ami mosolyra fakasztja a szívét, még akkor is, ha sok sötét, szomorú emlék árnyalja e lelki utat. Ebbe a kis „mosolyba” kell belekapaszkodni és úgy élni meg ismét, hogy értelmet adjon további, porhüvelyben történő, napról-napra szóló életpályánknak!

Ha valaki komolyan csinálja végig a fentebbi gyakorlatot és képes arra, hogy kívülállóként tekintsen magára, akkor azt fogja látni, hogy másoknak sem jobb és nem is szebb az élete. Mindenkinek vannak rossz napjai, mindenkinek vannak gondjai, mindenki éhezik a szeretetre, hiszen minden embernek hasonló problémákkal kell megküzdeniük szinte minden nap.  Lehet, úgy érezzük, hogy jó dolog az önsajnálat, de igazából ennek semmi értelme nincs. Hiába sajnálod magadat, ha mások ezt nem veszik észre, de ha észreveszik is, úgysem tudnak azonosulni a problémáinkkal, sőt, lehet, hogy zavaró is számukra az ilyen jelenség.

Tudom, tudom. Könnyű okoskodni kívülállóként, mondják ezt többen. Ez igaz. Mármint az, hogy könnyű okoskodni, de ne felejtsük el, hogy az embereknek többnyire ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdeniük. És ki tudja, talán én is visszatekintettem már nem egyszer, és lehet, hogy megtaláltam a saját mosolyomat (nem egyszer). Ezért vagyok most itt és írok, hogy te olvashasd! 🙂

(Fotók forrása: internet)