Érdekes, mindig valamiről szerettem volna írni és most mégis a semmiről fogok, legalábbis ezt tervezem. Már most az elején rá kellett jöjjek azonban arra, hogy ez egy cseppet sem egyszerű dolog. A valamit meg lehet fogni, a semmit pedig nem, legalábbis így gondoljuk, de közel sem biztos, hogy ez így is van. Valami, semmi. Van közöttük különbség ténylegesen? Úgy gondolom, minden nézőpont kérdése.
No, de lássuk, hogy mi is fog ebből kisülni mára! (Kíváncsian várom, hiszen még én sem tudom, hogy honnan, hová fogok eljutni. Nincs konkrét célja az írásnak, csak lejegyezgetem azt, ami az eszembe jut. 🙂 )
„Valamit szeretnék elmondani neked!” Bizonyára ismerősen hat ez a mondat mindenki számára. „Nem akartam semmit, csak beszélni veled!” Ez is lehet ismerős többeknek. Van különbség a két mondat értelme között? Van is, meg nincs is. Egyikben sincs megjelölve konkrétan semmi, mégis valamiről folyna az eszmecsere. Az a nagy helyzet, hogy a valamit legalább olyan nehéz definiálni, mint a semmit. Most, hogy már jó sok zagyvaságot összehordtam, kellene írni valami értelmeset is, így lebontom ezt a témát az emberekre, a kapcsolatokra, az életre vetítve.
„Nekem senkim sincsen”, szól a dal a Vad Fruttik előadásában. Vajon ez a mondanivalója a valóságban, a semmiről és a senkiről szólna? Szerintem nem. Úgy vélem, hogy pontosan azzal a céllal szokták ezt a dalt megosztani a közösségi portálokon bizonyos emberek (persze nem mindenki), mert valakinek szeretnének vele üzenni. Üzenni a magányról, az elhagyatottságról, a fájdalomról. Nem vagyok zenekritikus, így nem is értek hozzá, de én úgy gondolom, hogy akinek „senkije nincs”, az pont a „valakijének” üzeni ezt meg.
„Mi a baj?” Hangzik el gyakran ez a kérdés. „Semmi”, jön a sokat mondó válasz, amelynek a hangsúlyából már lehet következtetni arra, hogy bizony-bizony sok a probléma, de valamiért nem akarjuk elmondani. Ez a semmi sokkal többet elárulhat egy emberről (a megfelelő hangsúllyal párosítva), mint bármi más.
Na de tényleg ilyen egyszerű ez? Közel sem az. Nem egyszerű semmi, mint ahogyan az élet sem az. Problémák, gondok, akadályok tűzdelik tele életünk útját. Mindenkiét, csak valaki lazábban veszi ezt, és vannak, akiket valami miatt (lelkiismeret, elhivatottság, becsület, stb.) sokkal komolyabban megvisel az élet útján található rögökön keresztül vezető „életvágta”. Nem könnyű az élet senkinek, bármilyen álca mögé is bújik az, aki erősnek szeretne látszani.
Előfordul az, hogy az ember úgy marad egyedül, hogy semmi konkrétumot nem mond neki a párja, partnere, csak úgy hagyja elhanyagolódni az egész kapcsolatot. Ez, azaz a kimondatlan semmi, talán a legrosszabb. Várni és megtapasztalni azt, hogy nem keresnek. Agyalni és kitalálni, hogy miért hanyagolnak. Nem egyszerű dolog ez és leginkább lelket megterhelő esemény a semmi közepette a valaminek a várása. Jó ez valakinek? Nem jó. Senkinek nem jó, mert a bizonytalanság, a várakozás megmérgezi a lelket. Azt a lelket, amely oly fontos minden ember életében. Ami miatt érzünk, szeretünk, élünk. Hanyagolnak, de nem mondják? Állj tovább! Hagyd ott, szabadulj meg! Ne legyél lelki rabszolga! Az egyenes emberek egyenesen rendezik a dolgaikat, az alattomosak meg hallgatnak. Ne várj a semmire, törekedj a valamire!
Most, hogy idáig jutottam azt kell mondanom, hogy csak magamat ismételgetem. Mondani akartam valamit és végül is semmit nem mondtam. Hm. Ez már meg írtam is egyszer. Ennyi ez csak, egyszerűen nagyszerű semmi. Ez a semmi épp úgy lehetne valami is, de mivel olyan kevéske a különbség a kettő között majd te, kedves olvasó, te döntöd el, hogy mondtam-e valamit, vagy nem!
Fricy, 2014. január
Fricy's Blog. Az élet, ahogyan én látom. 