Egy másik írásomtól ihletet kaptam és le is írom a vizionált képet. A vízió arról szól, hogy egy vezető vonattal jár ellenőrizni. (Most, hogy ezt leírtam arra gondolok, hogy ez már egy sci-fi lesz, na de kezdődjön a történet.)
A munkáltató szaladva éri el a vonatot. Felugrik az utolsó ajtónál, de be már nem fér, annyian vannak a vonaton, így a következő állomásig a korlátba kapaszkodva utazik, félig kint. Az első megállóhelyen már fel tud jutni a kocsi előterébe a tömeggel és megnyugodva veszi tudomásul, hogy a WC nyitott ajtajában jut neki is hely. Megtörli ruhájába kezét azoktól a szennyeződésektől, amik a kocsi kapaszkodó korlátjáról kerültek rá a felszállás közben (oda egyébként, mármint a korlátra az elől lévő kocsi WC-jének használata után kerültek fel az öblítő víz porlasztásával a „cuccok” pár kilométerrel ezelőtt). Mivel korog a gyomra és már egyébként is legalább hat órája nem evett, kotorászva előhúzza az aktatáskájából az elemózsiát. Ez nem más, mint egy kis zsírjába fagyott sültszalonna, savanyú káposztával és egy kis jó fokhagymás házi kolbász. Bicskát nem mer elővenni a morajló tömeg miatt, akik az „illatok” tobzódása miatt készülnek támadásba lendülni, fél, hogy a saját hátába landol a kés. Egyet harap a fagyos, zsíros szalonnába és egy csipetnyi savanyú káposztával nyomja le azt. Könnyen csúszik, hiszen állva több fér, (ülőhely az nincs). Az étkezéssel hamar végez, hiszen nem olyan sok az a húsz perc, na meg a tömeg nagyon ferde szemmel néz rá. Mivel a WC-ben utazó utas leszáll a következő állomáson fejedelmi a hely. Tud könnyíteni magán a hólyag feszítése miatti kellemetlen érzést elsöpörve és a deszkát lehajtva még pihenni is tud egy keveset. Kint legalább 35 °C van, így jólesik meghúzni az ásványvizes flakont, hiszen annak még csak 28-29°C körüli lehet a hőmérséklete. Megérkezik a vonat következő ellenőrizendő telephely állomására. Türelmesem megvárja, amíg a 96 utas elhalad előtte, aztán egy szökkenéssel kiugrik a WC-ből és már rohan is a fűtőház felé, hiszen a normaidő az normaidő! Egyébként is vissza kell indulnia a következő vonattal, mert az utána indulót csak két órát meghaladó várakozással tudja igénybe venni. Bemegy a beíróba és irigykedve nézi, ahogyan jönnek a mozdonyvezetők szolgálatba. Mindenki hűvös, friss, hiszen a klimatizált autójukból kiszállva jönnek jelentkezni szolgálatba. Azt meg kell jegyezni, hogy hősünk nem fizeti részükre a gépkocsi költségtérítést, hiszen csak 1 óra 55 percet kellene itt várniuk, az meg kevesebb, mint kettő, meg egyébként is részben igénybe tudja venni többségük a vasúti személyszállítást. Ezeket a mozdonyvezetőket nem hatja meg a költségtérítés hiánya, végig jönnek az autóval egészen a munkahelyig (ahogyan ezt a kormányrendelet is engedélyezi), mert tudják, ha 5 perc túl szolgálatuk keletkezik, akkor már nem tudnak vonattal hazamenni és ha még az autójukat is ott hagyják valamelyik megállóhelyen, akkor csak 8-10-12 óra múlva érnek haza. Jobban járnak, ha autóval jönnek be a munkahelyig. Hősünk végzi dolgát, ellenőriz, de mindenkinél mindent rendben talált. Ez persze természetes, hiszen mozdonyvezetőkről van szó. Van köztük olyan is, aki a szomszédos nagyváros rendőrkapitányságáról érkezett, mert tanúként volt meghallgatva egy csapórúd töréses eset miatt. Mivel azonban ez állampolgári kötelezettsége (mármint a tanúskodás), a csapórúd meg nem a „trakciójé”, sorry! Szereplőnknek sietnie kell, hiszen ha megint állva kell megtennie azt a két és fél órát nagyon mérges lesz. Van még egy kis kolbász a táskában és ugye enni azért kell, ezért már itt kezet kell mosnia, mert a KSZ szerint ha most kezet mos, akkor a munkaközi szünetben erre nem kell lehetőséget biztosítani (jobb, ha pisil is). Nagy rohanás után kiderül, hogy az a számú vonat nem fog közlekedni, amivel szándéka volt utazni, mert egy kamionos behajtott a vasúti átjáróra, késések és változások vannak. Szól is telefonon a helyi asszisztensnek, hogy küldje el majd a vonattal érkező mozdonyvezetőt állásidőre, mert nem abban a vonatszámban érkezik, amit a személyzeti forduló tartalmaz. Már látszik, hogy csak a tervezett idő felett 4-5 óra késéssel érhet haza a családhoz. Szól is telefonon az asszonykájának, hogy „nem tudom, hogy mikorra érek haza, majd megyek”. Az asszonyka aggódva keresi a szavakat a telefonvonal túloldalán:
– De háááát mi lesz az esti színházzal?
– Színházzal? Hát az majd holnap lesz!
– Dehogy holnap, hiszen ma van péntek.
– Ma péntek van? Ba….a meg megint nem lesz ülőhelyem a vonaton!
Fricy
Fricy's Blog. Az élet, ahogyan én látom. 