Elgondolkodtam rajta, hogy miért van az, hogy én (mint földi halandó) másképpen látom a dolgokat, mint azt a „müködéstámogatóiszervezet” (tisztán kisbetűvel) jeles képviselői. Hát rájöttem! Nem én látom másképpen, hanem ők! Ennek ékes bizonyítéka az, hogy én már két évtizede így látom a dolgokat, valaki meg csak 2008 tavaszától láthat egyáltalán, hiszen előtte annyit tudott a vasútról, amit a közlekedési múzeumban elmondtak neki osztálykirándulás alkalmával (megsúgom végre a titkot: a kerék forog, nem a sínt húzzák). Ennek ékes bizonyítéka az, hogy azok a szabályok, amit a régi időkben, a MÁV égisze alatt létrehozott Kollektív Szerződésbe és az 1992-ben kiadott Munka törvénykönyvébe lejegyeztek, én azonos módon értelmezem, mint a többi szakszervezet képviselője, vagy a többi vasútvállalat jogi szakértője, de nálunk (trakció) valamiért más értelmet kezdtek nyerni a szavak!(?) Hát ez felettébb érdekes. Véleményem szerint nem változhat a dolgok megítélése egyik napról a másikra, és nem nyerhetnek új értelmet bizonyos szabályok sem azért, mert valaki nem biztos, hogy a szakmájának a csúcsát képviseli. Ha valamit a MÁV, vagy a MÁV csoport azonosan értelmezett és azonosan alkalmazott az elmúlt években (évtizedekben), akkor az nem változhat meg azért, mert a nagybetűs MÁV mozaik szó után odaírták egy kötőjellel azt, hogy TRAKCIÓ! Mire is gondolok? Hát nem másra, mint például a munkavállaló tanúként meghallgatására, vagy az utazási idő és munkaidő fogalmára. [Ez utóbbiról már írtam egyszer: az oktatás az olyan tevékenység, ami a munkaidő keretnek a része, de nem munkavégzés (mert nem mozdonyt vezetsz), ezért nem számít munkába járásnak, ergo nem jár rá a munkába járásra járó utazási költségtérítés sem, hiába csak autóval tudsz eljutni az oktatás helyszínére a KSZ 64.§.-a szerint. Nos, ezek az okosságok nem másnak a fejéből pattantak ki, mint a MÁV-TRAKCIÓ ZRt. jeles képviselőinek a koponyájából!] A munkavállaló tanúként meghallgatásának el (nem) számolása munkaidőként is hasonló, (kissé karcos, mint a rossz bor) értelmezés hozománya. A munkavállalók nem értik a végeken, hogy amiért elszámoltak számára egy szolgálatot (4 vagy 6 óra, mindig az aktuális KSZ szerint) ezelőtt 3-4 évvel, arra most miért nem jár semmi. Ha valaki gázolt, vagy látta, hogy ki dobálta meg kővel a vonatot, esetlegesen tanúja volt egy sorompó csapórúd letörésének az egyértelműen a munkáltató érdekkörében szükséges tanúként meghallgatásnak számított régen. Más a helyzet a trakció égisze alatt. Most már semmi nem a munkáltató érdeke, ezért semmire nem akarnak elszámolni semmit. Azt mondják vezetőink, hogy a MÁV-START, a MÁV és egyéb vasútvállalatok érdeke nem egyezik meg a MÁV-TRAKCIÓ érdekkörével, ezért nem alkalmazható a KSZ 35.§ (5) c.) pontjában foglalt szabály! Hát ez a kijelentés felettébb veszélyes és felháborító! Ezzel a kijelentéssel azt mondja a munkáltató, hogy számára nem fontos a vasúti közlekedés biztonsága, nem vállal fel érdekközösséget a többi vállalattal és nem fizet bért arra az időre, amikor beidéznek tanúnak egy vonatdobálásos, csapórúd töréses, vagy egy gázolásos ügyben! Szerintem ez abszolút érthetetlen, mint ahogyan az is, hogy a MÁV elnök-vezérigazgatója vagy az NKH ezt hagyja! Ha a mozdonyvezetőnek nem lesz érdeke jelentést tenni, sőt egyenesen ellenérdeke lesz az, hogy bármit is lásson, akkor hogyan akarják növelni a Vasúti Közlekedés Biztonságosságát? Utasításmódosítással? Köteleznek arra, hogy lássak 360°-ban? Ja és még valami. Azt mondja a munkáltató, hogy állampolgári kötelességemet teljesítem, amikor tanúnak megyek (ez igaz is és elő is vezethetnek, ha nem megyek), de azt ne felejtsük már el, hogy azért lehetek tanú, mert „ott” voltam. A mozdonyvezető csak akkor lehet „ott”, ha oda vezénylik az E.1. utasítás szerint. Ha a munkáltató a munkaviszonyomból kifolyólag nem vezényelne mozdonyt vezetni tanú sem válna belőlem és nem kellene eleget tennem az állampolgári kötelezettségemnek. Egyszóval, a munkaviszonyommal összefügg, hogy felügyeljek a vasúti közlekedés biztonságosságára ez pedig a munkáltató érdekkörébe tartozó történés. Ha nem az, akkor egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy a MÁV-TRAKCIÓ ZRt. vezetésének nem fontos a vasúti közlekedés biztonsága, annak megóvása. Tisztelt vezetés! Mi a fontosabb: a biztonság, vagy a profit? (Ámbár szerintem nem fogja csőd közeli helyzetbe hozni a vállalatot az alkalmanként kifizetett 6 óra, így a profit elherdálásáról nem is beszélhetünk.)
Közeleg az önkormányzati választás így van bennem egy kis félelem. Az előző számban írtam, hogy vannak olyanok a cégünknél, akik úgy gondolják, hogy ők nyerték meg az áprilisi választásokat (Mozdonyvezetők Lapja 2010. szeptember). Kíváncsi vagyok rá, hogy az említett helyhatósági választások után mivel rukkol elő a MÁV-TRAKCIÓ ZRt. valamelyik (felülíró, átértékelő, újraértelmező) szervezete. Vajon mi lehet az az elmúlt két évtized törvényhozásának eredményeiből, amit mi (MOSZ) már megint nem jól értelmezünk? Mi lesz az, amit a munkáltató („mindig jogszerűen eljárva”) másként értelmez, felülír, kiad? Vissza kell, hogy térjek a 21/2010 (15/2010) Vezérigazgató utasításra. Egyszerűen nem értem azt, hogy miként veszi magának valaki a bátorságot, hogy a Kormányrendelet értelmét, annak szándékát megváltoztatva kiadjon egy utasítást, amiben a rendelet szövegezését vegyítik a saját baromságaikkal? [Lehet úgy gondolták nálunk (trakció), hogy a kétharmad azt jelenti, hogy a rendeletek 2/3-át meg lehet változtatni saját hatáskörben, vagy esetleg azt, hogy az ország vállalatainak, lakosságának csak a 2/3-ára vonatkozik egy-egy rendelet, törvény.] Nem tudom, de, hogy ők sem az biztos. Ahogyan olvasgatom ezt a „remekművet” felsejlik bennem a tudat és kezdem megérteni azt, hogy miért nem lesz mindenki sztárjogász, vagy miért nem dolgozik minden jogi végzettségű ember az államigazgatásban, az állami törvényhozásban. Bizonyára azért, mert van egy mérce, amit meg kell ütni. Ahogyan tovább olvasgatom, sehol nem látom leírva azt, hogy a munkavállaló helyett a munkáltatónak van joga eldönteni, hogy kinek mit kell ráírnia az igénybejelentőre. Sőt azt sem tudom értelmezni, hogy ha valaki jogosult a rendelet értelmében (39/2010) költségtérítésre és le is adta az ehhez szükséges nyomtatványokat (lakcímkártya másolata), akkor miért nem kapta meg a rendelet szerinti járandóságot arra hivatkozva, hogy csak részben jár neki költségtérítés és ezért semmit sem fizetett ki a munkáltató a munkavállalónak a leadott iratok alapján! Mindez még augusztus hónapra vonatkozóan! Azért álljunk már meg egy szóra! A költségtérítés akkor is jár a rendelet szerint, ha a munkavállaló nem az utasításnak megfelelően állította ki a nyomtatványokat! A gépjárművel való munkába járást nem lehet meg nem történtnek venni azért, mert valaki nem nyilatkozott a részköltség tekintetében! Ha pedig a rendelet értelmében jogosult valamilyen juttatásra a munkavállaló, azt nem lehet szűkíteni belső szabályozással (a KSZ korlátozásáról ne is beszéljünk)! Még jó, hogy azt elő nem írják vezérigazgatói utasításban, hogy – a munkavállaló az egészséges életmód népszerűsítése, valamint a környezetvédelem érdekében 15 Km távolságon belül csak kerékpárral és (vagy) gyalog köteles munkába járni! Az érkezést követően, valamint indulást megelőzően 25 db egykezes fekvőtámaszt kell lenyomni a mozdony mellett (balkézzel) 15 méter távolságon belül (tevékenységi kód: 023)! Lehet, hogy sarkított a fentebbi példa, de ugyanolyan jogszerűtlen korlátozásnak nevezhető, mint az, hogy „a legrövidebb útvonalon a vasúti személyszállítás legalább részben igénybe vehető, akkor a munkavállaló köteles – amennyiben ez számára aránytalan sérelmet nem okoz – ezen az útvonalrészen a vasúti személyszállítást igénybe venni.” Szerintem mindkettő aránytalan sérelmet okoz és egyiket sem tartalmazza a 39/2010 kormányrendelet. Egyébként nekem is lenne olyan javaslatom, ami bekerülhetne a VIG-ba. Egy ilyen: – a vállalat felső- és középvezetői munkavégzésük során a szolgálati gépjármű helyett kötelesek a vasúti személyszállítást igénybe venni amennyiben a két vontatási telephely vasúti összeköttetésben van egymással. Amennyiben a vontatási telepre nem vezet vágány (nincs sín) úgy az Mt. 153.§. (1) bek. megfelelően alkalmazandó. Ez nagyon jó lenne több tekintetben is. Képet kapna a munkáltató arról, hogy mi a hosszú várakozási idő definíciónak gyakorlati megfelelője és láthatná azt, hogy milyen az, amikor a START csökkenti a vonatba sorozott személykocsik számát és így kipróbálhatná, hogyan lehet eltölteni a munkaközi szünetet önköltségi utazás alatt. (Ezt a víziómat egy másik írásban ti is elolvashatjátok.) Egyébként az említett utasítás minden munkavállalóra vonatkozik! A reszortosra, a telephelyvezetőre, az adminisztrátorra, tehát mindenkire! Ne történjen meg az az eset, hogy valaki nagy buzgón „lehúzogatja” az utakat a bejelentőről, amit a mozdonyvezetők leadnak ő meg jogtalanul kapja meg a költségtérítést a lakása és a munkahelye között. Most veszem észre, hogy ez VIG rám is vonatkozik. Hát tisztelettel jelentem, én a munkahelyre jutásban otthonról indulva részben igénybe tudom venni a vasúti személyszállítást. Az út elején, a lakóhelyemről egy bizonyos pontig tudok vonattal utazni, így az utasítás szerint köteles vagyok azt igénybe venni. Ettől az állomástól viszont a munkavégzés helyére nem tudok eljutni közösségi közlekedéssel így jogosult vagyok a költségtérítésre, innen autóval mehetek. Vissza ugyan az a helyzet, a munkahelyről az első állomásig autóznom kell, onnan viszont köteles vagyok igénybe venni a vonatot (hazáig). Már csak azt kell megoldanom, hogy két szolgálat között az autóm megfelelő helyen várakozzon rám (az állomáson). Mi a különbség a vezérigazgatói utasítás szempontjából a két eset között? Már, mint a között, hogy valaki az út elején, vagy az út végén köteles igénybe venni a vasúti személyszállítást? Szerintem semmi. De miért nem kötelez a munkáltató engem arra, hogy hagyjam ott az autómat ezen az állomáson örökre, hiszen ide mindig el tudok majd jutni vonattal és innen pedig autóval azokra a helyekre, ahová nincs közösségi közlekedés, vagy csak két órát meghaladó várakozással vehető igénybe az? Talán ebből a kis példából kiderül, hogy a törvényalkotó (nem a trakció felelős munkatársaira gondolok) miért nem írt le olyan baromságokat, amik megjelennek a vezérigazgatói utasításban. Hát azért, mert nem lehet törvényesen ilyen elcseszett szabályokat hozni. Mit jelent az, hogy aránytalan sérelmet okoz? Van kicsi és van nagy sérelem? Arányaiban az aránytalan sérelem hogyan viszonyul az arányos sérelemhez? Mi a különbség a sérelem arányainak szempontjait figyelembe véve, hogy ott kell hagynom a fenti példa szerint az autómat valamelyik állomáson nekem is és a között, ha valaki autóval indul el otthonról és úgy hagyja ott az autóját valamelyik állomáson, megállóhelyen? Semmi! Ilyen egyszerűen nincs és annak az szakmai képességeit is kétségbe vonom, aki ezeket a szabályokat papírra vetette. (Sérelem csak egyfajta lehet, vagy ér, vagy nem ér sérelem. A büntetés/jutalom lehet aránytalanul nagy, vagy kicsi.) Ettől csak az a nagyobb fals az utasításban, ami nem a napi munkába járáshoz, hanem a hazautazáshoz, kapcsolódik és itt köteles igénybe venni a munkavállaló a vonatot. Nevezett utasítás 1/C melléklet (legfeljebb hetente egyszer a lakóhelyre történő oda- és visszautazás). Gondoljatok bele, ha valaki 300 kilométerre lakik a munkahelyétől és hetente egyszer elutazik, majd vissza, de az útvonal közepén, (pl. 100-150 km-en keresztül párhuzamosan fut a főút a vasúttal). Az utasítás értelmében köteles vonatra szállni úgy, hogy otthonról autóval indul el és oda akarja vinni magához az autóját, mert ott is kerülhet olyan helyzetbe, hogy a napi munkába járás nem oldható meg közösségi közlekedéssel és a KSZ 64.§-a szerint költségtérítésre jogosult, vagy egyszerűen ott is használni akarja az autóját! Ez aztán a szakmaiság! Én, ha vezérigazgató lennék, nem hogy alá nem írnék ilyet, hanem páros lábbal rúgnám ki azokat, akik a szakmaiatlansággal lejáratják a vállalat vezetését. Kíváncsi vagyok rá, hogy a bíróságok előtt, hogyan fogják majd megmagyarázni ezeket a feloldhatatlan és felelőtlen utasítás pontokat a szakmaiatlan és a kormányrendelettel szembemenő, azt korlátozó utasítás készítők! (?)
Gyüre Ferenc
Fricy's Blog. Az élet, ahogyan én látom. 